Ricse Nagyközség Önkormányzatának hivatalos honlapja |
Fekvése
„Ricse Révleányvár és Cigánd között található, a Tisza jobb partján. Határában folyik az itt különösen kiszélesedő Tisza, aminek a jobb partján terül el. Jellegzetes észak-alföldi tájon fekszik, az ukrán határtól kb. 8, a szlovák "határtól" kb. 3-4 km-re. A falu nagy része dombos terület.”
Története
„A Bodrogközt sokszor szigetként emlegetik, mert a területét nagymértékben meghatározza három folyó: a Bodrog, a Tisza és a Latorca, amik szinte szigetként ölelik át ezt a vidéket. A vidéket - a régészeti leletek tanúsága szerint - az újkőkortól egészen napjainkig folyamatosan lakják. Ricse honfoglaláskori település. A Ricse elnevezés - az Egri Tanárképző Főiskola értelmező nyelvkönyve szerint - a szláv nyelvből származik, és feltehetően mocsarat, vizes helyet jelent. Egy 1864-ben kiadott helységnévtárban Récse néven szerepel a település. Egy 1939-ben íródott kézikönyv szerint viszont a község neve valamikor Rétecske, Rétcske lehetett, s ebből az elnevezésből alakult ki később a Ricse helységnév. Egy azonban biztos; a vidéken található lápok, mocsarak egészen a XIX. századig meghatározták az itt élő emberek életmódját. A fő megélhetési forrást a halászat, a vadászat, a sulyomszedés és a nádvágás jelentette. A mocsarak lecsapolása előtt Ricse a Bodrogköz egyik legelzártabb települése volt. Maga a falu már a XIII. században létezett. Az első levéltári adatok 1288-ból származnak. Ekkor adományozta Ricsét, Boleszló váci püspök a leleszi konventnek. Az adománylevél latinul íródott. Később 1307-ben az egri káptalan szintén latin nyelven írt oklevelében Ryuche alakban olvasható a település neve. 1364-ben a Visegrádon kelt oklevélben már a mai írás-és nyelvhasználat szerint jelent meg a község neve. 1403-ban pedig már egyértelműen Ricse faluként említik a települést. Az 1700-as években 5 családot telepítettek be a faluba (Máté, Vécsy, Körmöndi, Deák, Kocsi). A falu lakosságának nagy része ma is ezeknek a családi nevek valamelyikét viseli.”
Ricse a folyók és erdők által ölelt sziget, a folyók ajándéka.
„Ricse ősi magyar falu, tehát birtokosai is szép számmal akadtak a történelem során. Az egyházi érdekeltség évszázadokon át kiterjedt Ricsére, és a hozzá tartozó földterületekre. Elsőként a Jászóvári Premontrei Rend említhető meg, mely több mint hét évszázadon át tartotta kezében a község egyik külterületi települését, Budahomokot (ma: Budahomok tanya). Az egyház mellett más birtokosai is voltak a területnek, erre utalnak a levéltári források is:
Aba nemzetség
Paulinyi Jakab fiai
Ricsei Fekus András
Ricsei László
Újfalusi László
Pálóczi Mátyás
Ricsei András
Ricsei Ambrus és baksai Beke Mártonné
Perényi Péter
Nyári István
Losárdi Zsuzsanna
1779 Károlyi Antal
A népesség alakulására kezdetben (16.-17. sz.) a porta összeírásokból következtettek. Az első hivatalos népszámlálásra 1784-87 között került sor.
Figyeljük meg a következő adatokat, melyek a népesség alakulását mutatják 1598-tól 1941-ig:
1598. 156 fő |
1698. 216 fő |
1784-87. 304 fő |
1828. 366 fő |
1836. 230 fő |
1863. 833 fő |
1869. 1184 fő |
1880. 1245 fő |
1890. 1490 fő |
1900. 1761 fő |
1910. 1954 fő |
1920. 2026 fő |
1930. 2677 fő |
1941. 3441 fő |
1598-ban Ricse 156 lélekszámával a térség csupán ötödik legnagyobb települése volt.
1930-ra viszont már 2677 lakosával a második legnagyobb településsé vált. A népességnövekedés meglehetősen nagy volt. 1828 és 1836 között a lélekszám csökkenése tapasztalható. Ennek oka, hogy ebben az időszakban sokan elköltöztek a faluból. Ricséről 1885-ben indult meg a kivándorlási hullám. 1901-ben 127 fő hagyta el a községet. 1903-ig Ricse lakóinak 15%-a vándorolt ki. Ennek ellenére népességnövekedés következett be ezen időszakban. Hogy ez minek köszönhető, nincsenek utalások.
Évszázadok óta a község egyik fontos jellemzője a református felekezetű lakosok nagy aránya. Napjainkban is tart ez a tendencia, mert még ma is csaknem egészében református emberek lakják a települést. Rendkívül kevés a katolikus felekezetűek száma, pedig hosszú éveken át katolikus hatás uralkodott a falu határában elterülő Budahomok tanya miatt. Budahomok katolikus uradalmi birtok volt, ahova csak katolikus cselédeket fogadtak fel. E két felekezet hívein kívül Ricsének voltak izraelita és felekezeten kívüli lakosai is. Az 1900-as évek elején végzett felmérés szerint a lakosság vallási szempontból a következőképpen oszlott meg:
Reformátusok 71,3%
Római katolikusok 14,8%
Görög katolikusok 5,7%
Izraeliták 6,4%
Felekezeten kívüliek 1,8%
Ricse a Tisza-parti települések közé tartozik, bár a folyótól 2-3 km-re terül el. Szántóföldjeinek jelentős része viszont a Tisza törésvonaláig terjed. A folyó nagymértékben befolyásolta a falu és a lakók életét. A gazdag állat- és növényvilág, a halbőség, életmódjuk és tevékenységük meghatározó tényezője volt. Az ősi lápi foglalkozásokat idővel felváltotta az állattenyésztés és a földművelés. Jellemző volt a juh, a sertés, majd a földművelés elterjedésével az igás állatok tenyésztése. A föld művelése többnyire a konyhakertészetben nyilvánult meg. Nagyobb területek művelésére csak később került sor.
A vízmentesítést (mocsarak lecsapolása, folyók szabályozása) követően például olyan nagy méreteket öltött a dohánytermesztés Ricsén, hogy a község mellett létrejött egy új külterületi település: Dohányostanya néven. Ricse másik külterületi települése Budahomok, ami a már említett Jászóvári Prépostság uradalmi birtoka volt. Dohányostanya később megszűnt, Budahomok pedig jelenleg magántulajdonban van. 1914-ben kitört az első világháború, ami Ricse lakosságát sem kerülhette el. A település lakóinak 15%-át érintette a mozgósítás. A bevonultak legtöbbje végigharcolta a háború négy évét. Sajnos nem tért haza mindegyikük. Az életüket vesztett ricsei katonák emlékére a község egy I. világháborús emléket állíttatott az egykori Leventeotthon udvarán (Ez az épület később Művelődési Otthonként szolgált.). Az elesettek száma kb. 36-40 főre tehető. Az első világháborút követően 1920-ban, a trianoni békeszerződés értelmében Zemplén vármegye 2/3-ad részét szakították el Magyarországtól. A Bodrogköz két részre szakadt. 54 települése közül 34 a mai Szlovákiához került.
Az első világháború után újjá kellett szervezni a közigazgatást. Ricse vált a Bodrogköz járási székhelyévé. Ennek következtében indult el a fejlődés útján. Ekkor építették fel a településen a főszolgabírói hivatalt, a laktanya épületét a határőrség részére, a csendőrség és a vámőrség épületét. Megszervezték a járási tisztiorvosi szolgálatot, a körjegyzőséget, gyógyszertárat, postát, távirdát, további iskolát, vasútállomást építettek.
ZukorAdolph a ricsei születésű, Amerikába kivándorolt és meggazdagodott izraelita ezekben az időkben jelentős összegekkel támogatta szülőfaluját. Ő volt az, aki 1928-ban a falu középpontjában egy mélyfúrású artézi kutat fúratott. Fölé szoborkompozíciót készíttetett. Erről kapta később az építmény a "Juhászkút" nevet. Az 1871-ben fából épült református templom felújításához is nyújtott támogatást 1928-ban. Ekkor tették le a jelenlegi épület alapkövét. Az új templom kelet-nyugat irányban fekszik és gót stílusban épült. 20 méter hosszú, 14 méter széles, tornya pedig 16 méter magas. 580 hívő számára biztosít férőhelyet. Két haranggal rendelkezik, melyek közül az egyik a híres kisgegőci öntödében készült. Ma már a római katolikusok is rendelkeznek templommal, melynek építéséhez 1946-ban kezdtek hozzá, anyagi gondok miatt azonban csak 1961-re készült el.
A II. világháború szintén érintette a községet. Ricse 1939-ben elvesztettet járási székhely státuszát. A II. világháború a településtől újabb emberáldozatokat követelt: 50 katona esett el a harcokban, valamint 9 zsidó családot hurcoltak el a haláltáborokba, köztük a Zukor család itthon maradt tagjait is. A hősi halottak emlékére a község temetőjében állítottak emlékművet.
Az utolsó alakulatok 1944 novemberében hagyták el a község területét. Az 1940-es évek végén újra megindult az élet a faluban. Megkezdődött a termelőmunka, a gazdasági helyzet javulása. A Budahomokon élő emberek folyamatosan költöztek be a faluba, és így a tanyán állattenyésztési telepet és gépparkot létesítethettek. 1950-ben újraszervezték a közigazgatást: a Bodrogközi járásnak ismét Ricse lett a székhelye. A járás neve is megváltozott, új neve: Ricsei járás lett. A Ricsei járáshoz tartozó települések ebben az időszakban: Ricse, Cigánd, Nagyrozvágy, Kisrozvágy, Semjén, Lácacséke, Dámóc, Zemplénagárd, Révleányvár. A járási szerepkör folytán Ricsének ismét lett járási Rendőrkapitánysága, Kiegészítő Parancsnoksága, Határőrsége, és megtalálható volt helyben a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság kihelyezett irodája is. Ezenkívül Ricse rendelkezett ebben az időszakban orvosi rendelővel, gyógyszertárral, 50 ággyal működő TBC kórházzal, szülőotthonnal, malommal, olajütővel, pékséggel, új iskolával.”
Ricse a Bodrogköz „bölcsőjévé” vált.
„1956. február 1-jével azonban újra átszervezték a közigazgatást, és ettől kezdve Ricse már a Sátoraljaújhelyi Járáshoz tartozott. Az 1970-es években kapta meg a település a nagyközségi címet.
A rendszerváltás után a település élete nagymértékben megváltozott. A termelőszövetkezetet felszámolták. Megválasztották Ricse nagyközség első polgármesterét Vécsi István személyében, aki mai napig viseli ezt a tisztséget.”
Forrás: Wikipédia, ricse.fw.hu, Hogya Viktor: Ricse krónikája